ÍGY KÉSZÜL A DAL I.

   A sorban mögöttem egy srác állt, egyetlen csomag koton battyogott előtte a szalagon a pénztár felé. Azt mondta most szállt le a vonatról - na, gondoltam, te sem vesztegeted az időt - aztán az én kupacomra néztem, 8 sör meg egy üveg Jäger, szóval nekem sincs okom panaszra. Aznap kezdtük próbálni az új dalt.

   Gyakran megkérdik ki írja a szöveget, mintha egyértelmű lenne, hogy a szöveg külön születik a dallamtól, holott nálam általában együtt mozog a kettő.
   Dudorászom a kis dallamfoszlányt ami megindul a dallá válás rögös útján az agytól a száj, majd a fül felé... ha szerencsénk van, akkor rögtön a végleges szöveg csúszik elő hozzá a gondolat gombolyag mélyéről, ha lusta az ész, akkor ilyen szövegváltozatok is előfordulhatnak a szám evolúciója során:
          1. Ki a faszt, ki a faszt, ki a faszt érdekel ez a szám
Valljuk be ez kissé nyers lett volna, bár nekem tetszett.  Most a második fázisban jár, szerencsére ez már barátságosabb:
         2. Soha sem soha sem soha nem a te hibád           
             A hajad a bőröd színe vagy, hogy milyen a ruhád
             Kimondom most már úgyis, bármi lesz ezután
             Utolsó szóra nyílik a szám
  Az Itt is emberek élnek című dalnak még ennél is kacifántosabb a története, egy társadalomfilozófiai írás, Herbert Marcuse: Az egydimenziós ember című könyvének néhány állítása ihlette. A fogyasztóvá váló néprétegek nem lázadnak többé, mert viszonylagos jólétüket és látszólagos szabadságukat nem akarják kockáztatni. Így aztán forradalmat csak az igazán mindent elvesztett emberektől remélhetünk...

Aki alulról jött annak nincsen lejjebb

A magasba tör és csak egyre terjed

Az üzenetem ami a nincstelené

A döntés úgyis az Isteneké

Folyt köv.
Addig is itt a dal.